Az AI körüli zajban egyre többen beszélnek szakértelemről, miközben sok esetben inkább csak magabiztos használatról van szó. A valódi különbség nem abban áll, hogy ki mennyire ügyesen promptol, hanem abban, hogy ki érti pontosan, mire való egy LLM, és mire nem.
A Cargo Cult gondolkodás nem eltűnt, csak öltönyt vett fel: ma post-itekkel, agile meetingekkel és méregdrága ERP-rendszerekkel játsszuk el ugyanazt a rituálét, miközben a valódi működési problémákat érintetlenül hagyjuk. A forma másolása kényelmes, a megértés fájdalmas – és pontosan ezért bukik el annyi szervezet.
Egy ERP-bevezetés sikere ritkán a szoftveren múlik. Sokkal inkább azon, hogy kik ülnek az asztalnál, és mennyire értik a folyamatokat, a működés logikáját és a döntések következményeit. Három szereplő – az ERP-értékesítő, a belső munkatárs és a tanácsadó – teljesen eltérő szemszögből közelít ugyanahhoz a projekthez. A kérdés nem az, hogy ki közülük a „legjobb választás” a projekt vezetésére, hanem az, hogy ki rendelkezik azzal a felkészültséggel, amely valódi előrelépést hoz a vállalatnak.
Az ERP-bevezetés nem szoftvertelepítéssel indul, hanem azzal, hogy könyörtelen őszinteséggel feltárjuk a vállalat jelenlegi folyamatait. Megnézzük, hol szivárog az idő és a pénz, majd ezekre építve megtervezzük a jövőbeli, átlátható és automatizálható működést. Csak ezután érdemes az üzleti igényeket és a rendszerkövetelményeket véglegesen validálni – különben az ERP „ráfagy” a rossz működésre.