Sokan ismerjük a történetet, vagy legalábbis hallottunk róla. A második világháború után a csendes-óceáni szigetvilág lakói bambuszból építettek repülőgép-maketteket, és fáklyákkal hadonásztak a kifutópályán remélve, hogy a „vasmadarak” visszatérnek, és újra hozzák az élelmet és a felszerelést.
Mosolygunk rajtuk. Primitív gondolkodás – mondjuk. Aztán beülünk a légkondicionált irodánkba, és pontosan ugyanezt csináljuk.
Ez a Cargo Cult, amikor a formát másoljuk, de a tartalomról fogalmunk sincs.
A vállalati sámántánc
A jelenség az IT-ban és az üzletfejlesztésben a legpusztítóbb. A cégek többsége nem folyamatokat fejleszt, hanem rituálékat vásárol és másol.
Látják, hogy a sikeres tech-óriások „Agile” módszertannal dolgoznak. Mi a reakció? Azonnal teleaggatják az irodát post-itekkel, bevezetik a reggeli stand-upokat (ahol mindenki állva alszik), és kineveznek pár scrum mastert. Azt várják, hogy ettől a cég gyors és innovatív lesz. Nem lesz az, csak lett egy újabb meeting, ami elveszi az időt a munkától. Az agilitás ugyanis nem a színes cetlikben rejlik, hanem a döntési jogkörök decentralizálásában és a gyors visszacsatolásban. Ha a poszt-it a falon van, de a döntést három hétig kell jóváhagyatni a középvezetői réteggel, az nem agilitás, az csak színház.
ERP-t bambuszból
Ugyanez a helyzet a szoftverekkel. Hányszor láttam KKV-kat, akik megvásárolták a piacon elérhető legdrágább, nagyvállalati (Tier 1) ERP rendszert, mert „a nagyok is ezt használják”. Ez a klasszikus Cargo Cult, azt hiszik, a szoftver (a repülőgép formája) hozza a sikert (a szállítmányt). Nem értik meg, hogy a szoftver önmagában csak egy üres doboz. Ha a vállalati folyamatok nincsenek rendben, ha a logisztika kaotikus, ha az adatrögzítés fegyelmezetlen, akkor a méregdrága rendszer csak egy dolgot tesz: digitális sebességre kapcsolja a káoszt.
A siker nem a dobozban van, a siker abban a több ezer órányi elemző munkában van, amivel a „nagyok” a szoftver bevezetése előtt rendbe rakták a működésüket. Ezt a láthatatlan munkát nem spórolhatod meg azzal, hogy megveszed a licencet.
Az utánzás kényelme
Miért csináljuk mégis? Mert a formát nagyon könnyű lemásolni. Folyamatot szervezni, gondolkodni, a „miért”-eket feltárni: az nehéz és fájdalmas. A bambuszrepülőt bárki össze tudja ácsolni egy délután alatt, de a repülést megérteni évekbe telik.
Evolúciós fejlesztés híveként azt mondom: felejtsük el a rituálékat! Ne azt nézd, mit csinál a szomszéd cég, vagy mi a divat a LinkedIn-en. Azt nézd, mi az a probléma, ami a TE cégedet fojtogatja, és arra keress megoldást. Lehet, hogy az nem egy divatos keretrendszer lesz, hanem egy jól megírt script vagy egy könyörtelenül leegyszerűsített munkafolyamat. Tudom ez kevésbé látványos nem úgy, mint egy sámántánc, de van egy egy nagy előnye: működik.