Az utóbbi években számos vállalkozás építette üzleti modelljét arra az ígéretre, hogy a környezetvédelem és a fogyasztói kényelem összeegyeztethető. Az egyik leglátványosabb példa erre a kvázi „zöld tisztítószer-futárszolgálat”: a cég házhoz viszi a terméket, majd a kiürült flakont visszagyűjti, hogy újrahasznosítsa vagy újratöltse. Első látásra mindez logikus és vonzó megoldásnak tűnik, hiszen a fogyasztó egyszerre tisztább otthont és tisztább lelkiismeretet kap. A kérdés azonban az: valóban környezetbarát ez a modell, vagy inkább a jó szándék ellenére is újabb terhet ró a környezetre?
A modell ígérete
A vállalkozások kommunikációja többnyire a műanyaghulladék csökkentésére épül. A vásárló nem dobja ki az egyszer használt flakont, hanem visszaadja, így az újrahasznosítható. Emellett a szolgáltatás egyszerűsége és kényelme is vonzó: nem kell a boltban bajlódni, a futár mindent elintéz.
A mögöttes problémák
1. Logisztikai lábnyom
Minden egyes kiszállítás és flakon-visszavétel közlekedéssel jár, amely üzemanyag-fogyasztást, szén-dioxid-kibocsátást és forgalomterhelést jelent. Könnyen előfordulhat, hogy a rendszer működtetéséhez szükséges többlet-szállítás környezeti hatása nagyobb, mint amennyit a flakonok visszagyűjtése megtakarít.
2. A fogyasztás fenntartása
A modell nem ösztönöz fogyasztáscsökkentésre. Sőt, inkább normalizálja és növeli a vásárlást. A fogyasztó a „zöld” címke miatt hajlamos többet rendelni, mert úgy érzi, ezzel jót tesz. Ez azonban a fenntarthatóság szempontjából ellentmondásos: a környezetvédelmi cél éppen a kevesebb fogyasztás lenne.
3. Az újratöltés illúziója
A flakonok valójában ritkán kerülnek vissza közvetlen újratöltésre. Többségüket ipari feldolgozásra küldik, ami szintén energia- és vízigényes folyamat. Az „újrahasznosítás” így sokszor inkább kommunikációs elem, mint tényleges környezeti haszon.
4. Figyelemelterelés a nagyobb problémákról
Miközben a fogyasztó a flakon visszaadásával nyugtatja a lelkiismeretét, kevesebb szó esik arról, hogy maguk a tisztítószerek előállítása, csomagolása és országos terítése sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot hagy maga után, mint a flakon sorsa.
Léteznek jobb irányok
- Koncentrátumok és tabletták: a vásárló csak a hatóanyagot veszi meg, otthon pedig vízzel hígítja. Így nem kell tonnaszám vizet szállítani.
- Újratöltési pontok: helyi boltokban vagy automatákban a vásárló saját flakonját töltheti újra. Ez csökkenti a szállítási terheket. Ezzel a megoldással viszont okkal vannak higiéniai fenntartásaim.
- Fogyasztás mérséklése: a valódi környezetvédelem abban rejlik, hogy kevesebb terméket használunk, és ahol lehet, egyszerűbb, természetesebb megoldásokat választunk.
Zárszó
A futáros flakon-visszagyűjtés kétségkívül jó szándékú kezdeményezés, és rövid távon akár csökkentheti a szemét mennyiségét. Ugyanakkor nem tekinthető átfogó megoldásnak a környezetvédelemben. Sokkal inkább egy újabb fogyasztói modell, amely a zöld gondolat ígéretével próbálja fenntartani a vásárlási szokásokat. Ha valóban fenntartható megoldásokat keresünk, akkor a hangsúlyt nem a flakonok körforgására, hanem a fogyasztás csökkentésére és a helyi, alacsony lábnyomú alternatívákra kell helyezni. Ha elképzeljük, hogy minden gyártó a jövőben ezt csinálná, akkor belátható, hogy a MOHU jól szervezett munkáját tennék sokkal nagyobb lábnyomúvá.