Egyszerűsítek azok számára, akik bonyolítanak – informatika, üzlet, társadalom, tiszta gondolkodással.
Egy ERP-bevezetés sikere ritkán a szoftveren múlik. Sokkal inkább azon, hogy kik ülnek az asztalnál, és mennyire értik a folyamatokat, a működés logikáját és a döntések következményeit. Három szereplő – az ERP-értékesítő, a belső munkatárs és a tanácsadó – teljesen eltérő szemszögből közelít ugyanahhoz a projekthez. A kérdés nem az, hogy ki közülük a „legjobb választás” a projekt vezetésére, hanem az, hogy ki rendelkezik azzal a felkészültséggel, amely valódi előrelépést hoz a vállalatnak.
A gúnyorista könnyen összetéveszthető a humoristával, hiszen ugyanazokon a színpadokon tűnik fel, és látszólag ugyanazt a műfajt műveli. A különbség azonban alapvető: míg a humor a szeretet és a feszültségoldás terepe, addig a gúnyorista előadása a közös gyűlölet élményére épül. Az egyik összeköt, a másik szétszakít — és éppen ezért érdemes külön nevet adnunk neki.
A vállalatok gyakran nem a piac, hanem saját belső struktúrájuk miatt veszítik el lendületüket. Amikor a középvezetők egy része arisztokratikus, érinthetetlen réteggé válik, a szervezet megmerevedik: elfojtják a tehetségeket, blokkolják az innovációt, és a pozícióik védelmére építik egész működésüket. A tulajdonosok számára ez nem emberi, hanem stratégiai kockázat: a vállalat hosszú távú értéke kerül veszélybe.
Az ERP-bevezetés nem szoftvertelepítéssel indul, hanem azzal, hogy könyörtelen őszinteséggel feltárjuk a vállalat jelenlegi folyamatait. Megnézzük, hol szivárog az idő és a pénz, majd ezekre építve megtervezzük a jövőbeli, átlátható és automatizálható működést. Csak ezután érdemes az üzleti igényeket és a rendszerkövetelményeket véglegesen validálni – különben az ERP „ráfagy” a rossz működésre.
A „lakossági szakértő” az a közéleti szereplő, aki szakértői pozíciót vesz fel, de ezt mindig olyan közegben teszi, ahol nincs jelen valódi vitapartner: barátok, laikus beszélgetőtársak vagy rajongó közönség előtt. Magabiztosnak hat, mert senki sem kérdez vissza, így a vélemény könnyen válik látszólagos tudássá – anélkül, hogy szakmai kontroll vagy érdemi kritika érné.
Az alacsony adó önmagában nem ösztönöz beruházást: a ~7%-os állampapírhozam és a kockázati-/likviditási felárak 10% feletti minimális vállalati hozamot követelnek, ami kivárásra készteti a KKV-kat. A beruházási ráta csökkenése nem gond, ha a magas megtakarítás tőkepiacon (állampapír, vállalati kötvény, tőzsde) keresztül termelő beruházássá csatornázódik. Kulcs: kiszámíthatóság, célzott transzferek (KAVOSZ), mélyebb tőkepiac.
A vagyonadó gondolata első hallásra egyszerű és igazságosnak tűnik: „akinek több van, fizessen többet.” A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. A Laffer-görbe logikája, a rezidenciaváltás könnyűsége, a tárgyi adóztatás kivitelezhetetlensége, vagy éppen az öröklési paradoxon mind azt mutatják, hogy a vagyonadó inkább feszültséget kelt, mintsem bevételt hoz. Ráadásul nemcsak közgazdasági kérdésről van szó – az adózók viselkedése, igazságérzete és reakciói legalább ennyire meghatározóak.
Sokan hiszik, hogy a futárral házhoz szállított, majd visszagyűjtött flakonok valódi környezetvédelmi megoldást jelentenek. Valójában azonban ez a modell inkább a fogyasztás fenntartását szolgálja, miközben a logisztikai terhek és a gyártás ökológiai lábnyoma továbbra is jelentős. A jó szándék így könnyen félrevezető illúzióvá válhat.
Az ERP rendszerek nem hivatalos, de széles körben használt Tier-besorolása (Tier 1–3) segít eligazodni abban, hogy melyik megoldás illik egy adott vállalat méretéhez és igényeihez. Míg a nagyvállalatok globális integrációt és teljes funkcionalitást keresnek, a közép- és kisvállalatok inkább iparági specifikumokra vagy alapmodulokra támaszkodnak. A felhőalapú és hibrid modellek azonban egyre inkább elmosódottá teszik a határokat.
Az ERP rendszer fejlesztésénél a RAD és az evolúciós megközelítést választottam, mert a KKV-k üzleti igényei folyamatosan változnak, és nincs értelme mindent előre, mereven megtervezni. A klasszikus vízesésmodell túl merev és lassú, nem tud lépést tartani a valós működéssel. Ehelyett gyors prototípusokkal, folyamatos visszacsatolással fejlesztek, ahol a rendszer lépésről lépésre, a napi használatból és visszajelzésekből nő és finomodik. Így nem egy statikus terméket alkotok, hanem egy folyamatosan fejlődő, élő kódot, amely az aktuális üzleti igényeket szolgálja, és rugalmasan alkalmazkodik a változásokhoz. Ez az egyetlen járható út egy használható, működő ERP rendszerhez KKV-k számára.